Vintage asztalka felújítása

Vannak ilyen festési rohamaim, amikor ránézek valamire és elönti az agyam a lila köd, hogy ezt most azonnal le kell festenem. (Egy ilyen pillanatban jegyezte meg egyszer a férjem, ha nem mozog elég gyorsan, akkor őt is lefestem. 😁) Ilyen pillanat volt a műanyag teraszajtó, és ilyen volt ez a kisasztal is, ami kb. öt éve álldogált a fürdőszoba sarkában. Még a fehér zománcfestékes korszakomban festettem le, nem törődtem a meglehetősen csúnya lapjával sem, mert szép kis formája van, a fürdőben meg úgyis mindent rápakolok. De most! Egyik pillanatban ránéztem, a következőben meg már rajta volt a festéklemaró cucc, amit ritkán használok, de most muszáj volt, plusz letolni a régi festéket elég jó érzés.😎 Az ilyen hirtelen felindulásból elkövetett festéseim meg ráadásul hipergyorsak is, ez pl három óra alatt megvolt, mintha magammal versenyeznék közben. Lemarás, gépi csiszolás, fatapasz, újabb csiszolás, alapozás, két réteg festés, majd egy kis fehér bemosás és végül wax. A világon minden száradási időre fittyet hánytam, de hát a mi kis asztalunk ugye, gondoltam, mi baj lehet belőle. Hát ez lett belőle, egy kis napsugár a sarokban. 🙂