Ahogy a legutóbbi bejegyzésemben ígértem - https://heczeidesign.hu/etno-stilus-szinek-mindenutt/- továbbra is tobzódom a színekben, textilekben, formákban. Most eklektikus stílusú enteriőrökből válogatok, ami – bár abszolút nem vagyok stílusfüggő – azt hiszem a kedvencem. Nagyon szeretem keverni a stílusokat és a formákat, szeretem megfűszerezni akár a letisztult, akár a klasszikus enteriőröket egy-egy látszólag

A legutóbbi kilimes posztom óta - https://heczeidesign.hu/skandinav-nappali-kilimekkel/ - folyamatosan a színek és textilek hatása alatt vagyok. Ez lehet, hogy a tavasztól is van, meg hogy ébred a természet, mert pár hónapja még a fáradt kékek és ropogós fehérek tartottak fogva, meg az art deco. Most jöjjenek a színek! Épp ezért

A kilim szőnyegek nagyon régi szerelem nálam. Olyannyira, hogy gyűjtöm is őket, de a kollekció még korántsem teljes, mert szerintem kilimből sosem elég. Úgyhogy a kilimek iránti vonzalmamtól vezérelve egy korábbi tervemet - https://heczeidesign.hu/portfolio/garzon-30-negyzetmeteren/ - újragondoltam, és kilimekkel díszítettem. Három variációban készítettem el, három színvilággal. Annyira sokfélék és káprázatosan színesek

Fiatal párnak terveztem a mostani blogbejegyzésem főszereplőjét, a hálószobát a hozzá tartozó terasszal. Az ágy és az éjjeliszekrények fehér színe adott volt, az elképzelés pedig az volt, hogy egy könnyed, szellős, nyugalmat árasztó szoba készüljön finom színekkel. Mivel a  lakásban külön gardróbszoba van, így szekrényekkel nem kell terhelnünk a szobát. Stílusát

Egyik legutóbbi munkám során jutottam el Budapest egyik legszebb és legkorhűbb Bauhaus épületébe. A megrendelő arra kért, hogy egy klasszikus, elegáns, visszafogott enteriőrt tervezzek. Ez a feladat különösen kedves számomra, mert a megrendelő igénye és az én Bauhaus és art deco iránti lelkesedésem találkozhatott, és ez indok arra, hogy a

A szakmai napok egyikén látogattunk ki egy lelkes lakberendezőtársammal a Construmára, ami idén öt kiállítást foglalt magába. Az építőipari szekció mellett a tematikus lakberendezési és belsőépítészeti Otthon design, a megújuló energiák pavilonja, a kerttervezés és az asztalos-és faipari kiállítás is megtekinthető volt. Alapvetően mi persze az Otthon design pavilonra voltunk kíváncsiak, ott is kezdtünk, és a fotók is alapvetően ott készültek. Nagyon sok cég vonult ki idén, de ezzel együtt is az volt az érzésem, hogy kicsit egyenlőtlenül voltak jelen a szereplők, én valahogy úgy éreztem mindenhol parkettát és jakuzzit látok. (Ez utóbbinak egyikét látogatásunk alatt egy lelkes nyugdíjas pár ki is próbált: vidáman pancsoltak. Szívem szerint lefotóztam volna őket, de azt azért mégse.) A pavilonban a fürdőszoba és konyha is képviseltette magát, de kárpitos bútorokat sokkal többet is szívesen láttam volna. Amit különösen a szívembe zártam, az a Magyar Design standja volt, részint mert lelkesít ha kifinomult hazai ötleteket látok, részint mert nagyon klassz lett a stand, igazán levegős és nagyvonalú. A másik személyes kedvencem pedig egy kis családi vállalkozás, akik 3d-s ajtók, és falburkolatok gyártásával kísérleteznek nagyon ígéretesen.

Nem kifejezetten lakberendezési téma, de nem sok ekkora attrakció van egy város életében, így hát kíváncsi voltam az új metróra én is. Úgyhogy megvártam, míg a nyitás hétvégéjén az első ingyenutazunkametrón roham lemegy, és szép komótosan végigcsühögtem a vonalon én is, kezemben a kis fotómasinámmal. Elvétve találkoztam még bámészkodó, hozzám

Mit csinál három nő – ráadásul lakberendező – férjek nélkül Bécsben: nem, nem ruhákat néz: bútorboltokat természetesen. Ha már Bécsbe vetődtünk a Wohnen&Interieur kiállításra – amiről előző blogbejegyzésemben számoltam be – kiszédelegve a csarnokból hárman három térképpel elindultunk az újabb állomásra. Felkerestük Bogi barátnőnk régi nagy szerelmét: a Roche Bobois

Hirtelen pattant ki szintén lakberendező barátnőm fejéből a gondolat: menjünk Bécsbe, a Wohnen&Interieuer kiállításra, amit idén március 8-16 között rendeztek meg. A gondolatot nagyon gyorsan szervezés, és tett követte: immár három fősre bővült csapatunkkal 14-én hajnalok hajnalán nekivágtunk. Azt kell mondjam: megérte. Az idővel is óriási szerencsénk volt, a bécsi